Bodrogi Dávid vagyok, de kérlek hívjatok csak Dávidnak és nyugodtan tegezzetek!

A fotózás kisgyermek korom óta érdekelt, ez a családi és baráti örökségem. Így bár a 30-at még nem értem el, már több évtizedes tapasztalatom van. A fotózás, a pillanat varázsa, már az első alkalommal magával ragadt. Izgágán vizslattam a képeket már 8-9 évesen is, ez a gyermeki öröm azóta is hajt. A kis Dávid imádta a filmeket, főleg az amerikai akció-, és kalandműveket, valamint a rajzfilmeket. Ez a két nagy szerelmem azóta is meghatározó az életemben, hiszen a gimi után elmentem Angliába, hogy filmrendezőnek tanuljak. A gimi alatt a magyar újságírok szövetségének tagja lettem és nagyon sok mindent fotóztam, például NB1-es focit (ez hobbimnak meg is maradt), ifjúsági táborokban és színházban, többek közt, de az esküvőt nem mertem magamra vállalni hiába mondták éveken át többen is, annak számomra túl nagy felelősége volt. 

Miután lediplomáztam Angliában, Londonban fotóztam az első esküvőmet, egy másik fotós mellett, most már ezeket a szerelmi történeteket is több évnyi tapasztalattal fotózom, élvezem ki minden szépségüket, pillanatukat. Fantasztikus, hogy csak a jelenlétem elég ilyenkor a gyönyörű pillanatok megörökítéséhez, szeretem az eseményeket dokumentálni és nem túlrendezni. Teret szoktam nektek hagyni, hogy a párotokkal, anyuval vagy a nagypapával megéljétek a vicces vagy érzékeny pillanatokat, az őszinte érzelmeket. A nagy nap icipici részében szoktam élmény alapú, instruáltabb fotózást tartani, ezek a fotózások kis minirandevúk egy esküvőn belül. Játékos feladatokon keresztül elfelejtitek, hogy ott vagyok és csak egymásra koncentráltok, ez segít hamar feloldódni, élvezni a fotózást. Ilyenkor sok játékos szó, kedves visszajelzés szokott kirepülni belőlem, a nyitott és biztonságos környezet megteremtése a legfőbb célom. Mindig keresem az újdonságokat, az egyedi pillanatokat lehet ez az, amikor a 90 felletti nagyiddal táncolsz éjfél után, amikor felveszed a szivárványszínű menyecske ruhát vagy amikor a vőlegényed egy neked írt dalt énekel. (A kedvenc képeim közt van mikor az egyik párom kislánya elsírta magát, nagyon szép érzékeny pillanat.) Egy esküvő végén rendszeres, hogy a pártól, családtagoktól vagy akár egy-egy vendégtől öleléssel köszönök el, mikor ez megtörténik olyankor tudom, hogy igazán jól sikerült az egész és mindannyian nagyon élveztük a lagzit, a közös ünneplést.

Remélem, hogy a Ti esküvőtöket, szerelmeteket is így fogjuk megünnepelni!